Alapvető álláspontunk mindkét törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy - kiszámítható negatív társadalmi határuk, szakmai kidolgozatlanságuk miatt - egyik sem alkalmas jelenlegi formájában arra, hogy a parlament március 8.-án kezdődő ülése érdemben tárgyalja.
A sztrájkjognak, mint alapvető munkavállalói jognak a szabályozását az alkotmányban látjuk szükségesnek és egyben - néhány rövid szabállyal - kielégítően megoldhatónak. E szabályok közé nem kerülhetnek be a tervezetben szereplő, a sztrájk célját, szervezésének jogát és az abban résztvevők jogait érintő korlátozások. Ugyanakkor feltétlenül indokoltnak tartjuk a sztrájk szervezőit és résztvevőit védő   garanciák beépítését a munkajogi szabályok közé.

Összeegyeztethetetlennek tartjuk a jogalkotás törvényben rögzített elveivel azt, hogy a Munka Törvénykönyve módosításának parlament elé kerülő tervezete semmilyen formában nem került társadalmi vitára. így a közvélemény nem kaphatott bepillantást az abban rejlő ellentmondásokba, dolgozói érdeket sértő szabályaiba, nem alkothatott képet a javaslat egészének konfliktusgerjesztő hatásáról.
A szakszervezeti jogok gyakorlására vonatkozó - a kisebbségi szakszervezeteket minden jogtól megfosztó - szabályai tartóssá váló konfliktusok veszélyét hordozzák, hatásukban meggátolják az alkalmazottak közti szolidaritás kialakulását, végeredményben gyengítik mind a többségi, mind a kisebbségben maradó szakszervezeteket.
A miniszteri indokolás állításaival ellentétben, a javaslat a hatályos joghoz képest általánosságban is csökkenti a dolgozók részvételének lehetőségét a munkahelyi irányításban, de még ebből a szűkkörű és gyenge participációból is kizárja a  gazdasági   társaságok alkalmazottait. Ezzel a „tulajdonosi érdek”-re hivatkozva olyan vállalaton belüli kontroll-jogokat iktat ki, amelyek - a munkahelyi konfliktusok és menedzseri visszaélések visszaszorításával - mindenütt a világon tulajdonosi érdekeket is védenek. Megengedhetetlennek tartjuk ezt különösen napjainkban, amikor a   mesterségesen felgyorsított társasággá alakulási folyamatban az állami tulajdonos személye mindjobban eltűnik.

Egészében hiányzik mind a hatályos, mind a tervezett jogszabályokból a munkahelyi ellentétek megelőzésének és feloldásának intézményrendszere. Ezért mielőbb elvégzendő feladatnak tartjuk a munkáltatók és alkalmazottak közti kollektív kapcsolatokat átfogóan rendező törvény megalkotását és nem kevésbé az évek óta elodázott új munkatörvény kidolgozását. Szükségesnek tartjuk a már most is túlterhelt   munkaügyi   bíróságok   legalább olyan megerősítését, hogy ne váljék illuzórikussá   hatáskörüknek   egy sor kollektív vitával történő kibővítése.