.A magyar jogászság történelmünk korábbi időszakaiban, hivatásának gyakorlása mellett mindig jelentős közéleti tevékenységet folytatott, és legjobbjai az el¬ső sorokban küzdöttek a nemzet felemelkedéséért vagy megmaradásáért - mikor, mi volt éppen időszerű.

Mint országunkban annyi minden, az utolsó negyven évben ez is gyökeresen meg¬változott. Tudjuk, hogy ezért a jogászság nem hibáztatható, hiszen negyven esz¬tendővel ezelőtt minden feltétele megszűnt annak, hogy a társadalom beleszóljon sorsának alakulásába, és ez a helyzet - az 55-56-os időszaktól eltekintve -a nyolcvanas évek közepéig lényegében változatlan maradt.

Az 1956-ban elemi erővel felszínre törő ellentmondásokat a 60-as évek közepére restaurált hatalom - az ellentmondások lényegét nem érintve - úgy kísérelte meg feloldani, hogy gazdasági, kulturális és szellemi téren utat nyitott az egyéni ambíciók érvényesülésének és a magánszféra keretein belül elismert bizonyos sza¬badságokat, a közéletben viszont kíméletlenül elfojtott mindén, a struktúrán kí¬vülről érkező kezdeményezést.

Napjainkra a politikai-uralmi viszonyok látványosan megváltoztak, a kényszerű kompromisszumon nyugvó korábbi társadalmi közmegegyezés felbomlott. Mindez a felszínen úgy jelentkezik, hogy az egyre mélyülő gazdasági válság közepette, a külső és belső erőforrások kimerítését követően, a hatalom nem képes biztosítani a társadalom számára a tisztességes megélhetés feltételeit, süllyed az életszín¬vonal, megjelenik a munkanélküliség, - másrészt a társadalom beleszólást követel sorsának alakításába.

A korábbi politikai-uralmi viszonyok megváltozását jelző megnövekedett társadal¬mi aktivitás azonban nem csupán logikus válasz arra a tényre, hogy a hatalom a maga részéről nem teljesíti vállalt kötelezettségét, hanem a szisztéma lényegét érintő bizalmi válság kifejeződése. A 60-as és a 70-es években ugyanis még élt a remény a társadalomban, hogy a látszólagos társadalmi béke keretei között a ha¬talom, tudományos módszerének segítségével, végülis megvalósíthatja a közösség-érdekeit szolgáló elképzeléseit, és a gazdaságot, valamint az egész társadalmat irányítva, a fejlődés egyre magasabb szintjére vezetheti az országot. Ma már mindenki tudja, hogy a kikényszerített  "társadalmi béke" alkalmatlan terepe a fejlődésnek. Nincs olyan tudományos módszer, amellyel biztos választ lehet adni a felmerülő kérdésekre, nem létezik olyan csoport, amely az igazság letéteménye¬se, egyetlen politikai vezetés sem lehet meg aktív társadalmi támogatás és el¬lenőrzés nélkül, és ami a legfontosabb, nem vezethet eredményre olyan kísérlet, amely a gazdaságot és az egész társadalmat mintegy kívülről próbálja   igazgatni.

A ma már tarthatatlan, de negyven éven keresztül alapjában változatlan politikai berendezkedés törvényszerűen vezetett a jogszabályok inflációjához és devalváló¬dásához, ami mellesleg elsődleges oka a jogászság társadalmi szerepe leértékelő-désének is. A jelenség két irányban mutatkozott meg. Egyrészt mértéktelenül elszaporodtak a sokszor ellentmondó részletszabályok, amelyéket a különböző szintű vezetés eszközként használt az élet minden területét behálózó szabályozá¬si igénye kielégítésére. Másrészt az elvileg legfontosabb törvényt, az Alkot¬mányt, a politikai vezetés, a ténylegesen kialakított uralmi viszonyokkal és sa¬ját valóságos törekvéseivel ellentétes, de általánosan pozitívnak elfogadott értékek (néphatalom, demokrácia, állampolgári alapjogok) propagandisztikus deklarálására használta.

Természetes, hogy a méltóságán aluli szerepre kárhoztatott jog értéke a társa¬dalmi megítélés szerint is a minimumra csökkent. Sem a hatalom képviselőitől, sem az egyszerű állampolgároktól nem várható a jog tisztelete, ha a törvények¬ben "biztosított" jogelvekkel ellenkező valóságot tapasztalnak, amelyben nem ér¬vényesülnek az Alkotmány védelme alá helyezett emberi jogok. Ugyanakkor a társa¬dalom és a gazdaság öntörvényű mozgását elfojtó voluntarista irányítás saját eredménytelenségére a jogszabályok állandó változtatásával reagált, ami azt a látszatot keltette, hogy a jogszabályok rosszak, holott a feladat volt megold¬hatatlan .

Az elmúlt húsz év kudarca nem egy adott vezetés alkalmatlanságát, hanem a vál¬lalkozás lehetetlenségét bizonyítja. A feltételek adva voltak. A társadalom tel¬jes egészében átengedte a játékteret a gazdasági-politikai vezetésnek, a nyugat nem fukarkodott a hitelekkel. Az eredmény ismert: adósságunk összege meghaladja azt a kárt, ami - mai értéken számítva - Magyarországot a II. világháború során érte, miközben országunk a harmadik világbeli államok szintjére süllyedt vissza. Napról-napra nő a távolság, amely hazánkat a fejlett országoktól elválasztja. Történelmi zsákutcában haladunk. Végzetes lehet az egész nemzet számára, ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani, ez pedig csak gyökeres politikai változás¬sal lehetséges.

A változás megkezdődött: a végveszélyben megmozdult a társadalom. Egyszerre va¬gyunk valaminek a végén és valaminek a kezdetén. A helyzet kritikus. Ilyenkor különösen fontos a tisztánlátás, a világos beszéd és a pontos fogalmazás.

A század utolsó évtizedeinek meghatározója az elektronika és a számítástechnika fejlődése által kiváltott új ipari forradalom, valamint a szabadság és az emberi jogok eszméjének térhódítása. A két folyamat egymást erősíti és hosszabb távon kölcsönösen feltételezi. A huszonnegyedik órában vagyunk. Az igazi változás el¬kerülhetetlen és halaszthatatlan. A változás neve: demokrácia.

A demokrácia a mindenki számára lehetséges teljes emberi élet egyik feltétele és ezért önmagában érték. Korszakunkban ezen kívül a demokrácia a technikai és anyagi fejlődés, a szellemi és kulturális haladás egyetlen lehetséges kerete is. További halogatása és félmegoldások keresése kettős tragédiához vezethet: egy¬részt a nemzet végképp elszakadhat a fejlődés vonulatától, másrészt az elégedet¬lenség beláthatatlan kimenetelű, véres erőszakba csaphat át. Nincs fontosabb feladat, mint e kettős tragédia megelőzése. A feladat megvalósításában részt kell vállalnia a társadalom minden rétegének, de a jogászságra, - hagyományos politikai kultúrájánál és hivatása természeténél fogva - különös felelősség hárul.

Bízunk benne, hogy a politikai vezetés - a végveszélyt felismerve - őszintén hajlandó a társadalommal együttműködni és a hatalmat megosztani. A szavak azon¬ban önmagukban semmit sem jelentenek. Ne feledjük: a reformretorika a 70-es évek elején éppen a reformellenes erők felülkerekedésének elkendőzésére szolgált. A szavak mögött ma is megférnek az ellentétes célok. A politikai hatalom napirendre tűzte a jogrendszer átalakítását, amely alapja lehet egy demokratikus jogállamnak. Ilyen jogrendszer kialakítása elképzelhetetlen a jogásztársadalom egészének aktív részvétele és ellenőrzése nélkül.
Ahhoz, hogy a jogászság történelmi szerepét betölthesse, egy olyan független fó¬rumra van szükség, ahol a különböző vélemények az öncenzúra torzítása nélkül szabadon kifejeződnek és a nyilvánosság által ellenőrzött egyenlő feltételek mellett megmérettetnek, ahol a szakmai felkészültséget és tisztességet, a társa¬dalomnak elkötelezett igazmondást nem szorítja béklyóba a besorozottság, az anyagi érdek, az érvényesülési vágy, a hivatali tekintély és a megalkuvás.

E gondolatok jegyében hívta életre 1988. november 5-én 135 különböző szakágazat¬tartozó jogász a Független Jogász Fórumot azzal a céllal, hogy időről-időre meg¬vitassák a legfontosabb társadalmi politikai problémákat, köztük a készülő törvénytervezeteket. A Fórum megkezdte munkáját, tanácskozást tartott, állásfog¬lalásokat fogadott el, alternatív törvénytervezetet készített. Tevékenysége iránt egyre nő az érdeklődés. Az eredményes működésnek és annak, hogy a tényle¬ges munkába mind többen kapcsolódjanak be, ma már akadálya a szervezeti szabá¬lyozás teljes hiánya, ezért a Független Jogász Fórum tagsággal rendelkező társa¬dalmi szervezetté alakult. Célja, törekvése azonban változatlan: a jogászságnak olyan fóruma kíván lenn, ahol korlátozás nélkül a felszínre kerülhet mindenfaj¬ta vélemény, ahol olyan állásfoglalások születnek, amelyek a jogásztársadalom valódi álláspontját fejezik ki. Olyan fórum, amelyen keresztül a jogászság való¬ban^ híd lehet a társadalom és az intézményes politikai hatalom között annak ér¬dekében, hogy súlyának megfelelő részt tudjon   vállalni   a   demokratikus   magyar jogállam megteremtésében, tökéletesítésében és védelmében.

Az FJF értelmezésében a demokratikus magyar jogállam olyan társadalmi, politi¬kai, gazdasági és jogi berendezkedés,

• amelyben a törvényes garanciákkal védett emberi jogok maradéktalanul érvénye¬sülnek, és a reális nemzeti önérzet, a szilárd honpolgári öntudat alapján ki¬fejlődő civil társadalom valóságos hatalmi tényező,
• amelyben a politikai pártok az esélyegyenlőség garanciái mellett működnek és a választási rendszer a többség akaratának érvényesülését biztosítja,
• amelyben a hatalmi ágak elválasztása következetesen megvalósul, és a politikai intézmények a társadalmi nyilvánosság ellenőrzése mellett működnek,
• amelyben minden néppel békére és különösen a környező országok nemzeteivel ba¬rátságra törekedve, a geopolitikai tényezők figyelembe vételével, de kizárólag a határokon belül-és kívül élő magyarság érdekei szerint határozzák meg a kül¬politikát ,
• amelyben a minőségi munka megbecsülésén, a jogilag szavatolt tulajdon szabad¬ságán és a versenysemlegességen alapuló öntörvényű piacgazdaság működik,
• amelyben a magas színvonalú és ingyenes szociális-és egészségügyi ellátás ténylegesen biztosított állampolgári jogként mindenkit megillet,
• amelyben átgondolt és következetes, a nemzet jövőjére tekintő, az ország érté¬keit percnyi érdekekért fel nem áldozó, felelősségteljes környezetvédelem valósul meg,
• amelyben a jog nem terjeszkedik tűi saját illetékességi körén, de amelyben ugyanakkor a törvények tisztelete, a jogszabályok rangja, a jog érvényesülése általános és elvitathatatlan,
• amelyben a tiszta magyar beszéd visszakerül eredeti jogaiba, kiszorítva a ne¬hezen érthető, bürokratikus és manipulatív jogi és politikai nyelvezetet,
• amelyben a kontraszelekció okainak fokozatos megszűntével az egyéni érvényesü¬lés alapja a társadalomnak hasznos teljesítmény, a tehetség, a szorgalom és a tisztesség,
• amelyben a hibás döntések következményeiért a személyes felelősség pontosan megállapítható és minden szinten ténylegesen érvényesíthető,
• amelyben valamennyi hazai és külföldi dokumentum felkutatása és nyilvánosság¬ra hozatala, politikai érdekektől és ideológiai szempontoktól mentes tudomá¬nyos feldolgozása révén a nemzet megismerheti XX. századi történelmét, aminek részeként az 1956-os forradalom az elhallgatásoktól mentesen, a hamisításoktól megtisztítva része lesz a közgondolkodásnak, alapot adva az önbizalmát vesz¬tett és erkölcsileg lesüllyedt népnek a jogos nemzeti öntudatra és erőt a meg¬próbáltatások leküzdésére.

Őszinte közmegegyezés, szilárd nemzeti egység csak ezen a bázison teremthető meg.

 

Hisszük, hogy a jogászság alkalmas erre a szerepre, és meggyőződésünk, hogy kö¬telessége elvállalni azt. Alkalmas, mivel a jogász mindennapi munkája során szembesül az emberek valós problémáival, valamint a jogi-és a jogon kívüli kere¬tek, problémamegoldást nehezítő, gyakran lehetetlenné tevő korlátaival. így a tényleges társadalmi igényeket képes közvetíteni a hatalom felé, amikor jogalkotási kérdésekben állást foglal. Ugyanakkor szakmai képzettsége folytán világosan látja a jogszabályokban is testet öltő és a deklarált céloktól gyakran eltérő, vagy azokkal egyenesen ellentétes hatalmi akaratot - és azt le is tudja fordítani a társadalom számára.

Természetes, hogy ezt a feladatát a jogászság csak egy független szervezet kere¬tében teljesítheti. A Fórum• függetlensége azonban nem jelent sem gyökértelenséget, sem elszigeteltséget. Az FJF nem a társadalomtól akar független lenni, ha¬nem éppen a társadalomtól való függősége érdekében minden más befolyástól, így minden más szervezettől is független kíván maradni. Nem fog betagozódni semmi¬lyen hatalmi struktúrába, és semmilyen államilag támogatott szervezetbe, ugyan-akkor a társadalomnak elkötelezett tevékenysége során - függetlenségének fenn¬tartása mellett - kész együttműködni azokkal a szervezetekkel, amelyek hasonló célok elérése érdekében tevékenykednek.

Meggyőződésünk, hogy a demokratikus Magyarország csak a társadalom egészének ak¬tív közreműködésével teremthető meg. Az FJF elő kívánja segíteni, hogy a jogász¬ság ennek során ne csak a felülről érkező kezdeményezések szakmai végrehajtója, hanem a valóságos társadalmi igények megfogalmazója és képviselője is legyen.

 

Független Jogász Fórum