A kormányzat hozzájárult ahhoz, hogy 1989. június 16-án az 1956. évi forradalom mártírjai közül Nagy Imre miniszterelnököt és négy munkatársát illő módon eltemessék. Elzárkózik azonban a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak attól az igényétől, hogy ezzel egyidejűleg a forradalmat követő megtorlás öt, kevéssé ismert áldozatának is megadják a végtisztességet.
Ez azt jelenti, hogy a kormányzat még most sem hajlandó biztosítani a forradalom mártírjainak a törvény - pontosabban a törvénytelenség - előtti egyenlőségét.
A Független Jogász Fórum ez okból illetékesnek tartja magát arra, hogy az ügyben állást foglaljon a következők szerint:
Az öt személy elkülönítése a forradalmat követő megtorlás többi ártatlan áldozatától nem segíti az 1956-os eseményekkel kapcsolatos tisztánlátást, hanem ellenkezőleg, erősítheti azt a hamis beállítást, mely szerint a meggyőződéses kommunista Nagy Imre és csoportja végig szemben állt a forradalommal, de gyengesége és határozatlansága miatt sodródott az eseményekkel.
Ha Nagy Imre és munkatársai nem felelősek a továbbra is elítélendő esemé-nyekért, hanem azoknak, tehát magának a forradalomnak az áldozatai, akkor a többi kivégzettet nemcsak a forradalomért, hanem abszurd módon Nagy Imréék haláláért is felelősség terheli, miközben a megtorlás végrehajtói anélkül „rehabilitálják” a forradalom kommunista mártírjait, hogy ezzel a nemzet visszaszerezhetné egyik legnagyszerűbb történelmi pillanatát.
Más megközelítésben, az elkülönített temetés esetleg alapja lehet egy későbbi - ma még nehezen elképzelhető - ellenkező előjelű történelem hamisításnak is, amit az 1956-os forradalomnak a kommunista mozgalom általi kisajátítása jelentene.
A Független Jogász Fórum, amikor tisztelettel adózik Nagy Imrének, Gimes Miklósnak, Losonczi Gézának, Maléter Pálnak és Szilágyi Józsefnek, akik korábbi életútjuktól és politikai nézeteiktől függetlenül a forradalom eseményeinek hatása alatt azonosulni tudtak a magyar nemzettel, határozottan leszögezi azt a meggyőződését, hogy az 1956-os felkelés nem néhány vezető politikus, de nem is a kommunista értelmiségi mozgalom érdeme, hanem az egész magyar nép forradalma volt.
A fentiekre tekintettel támogatjuk azt a követelést, hogy 1989. június 16-án a forradalom mártírjai közül Nagy Imre és a négy másik ismert személyiség mellett, a forradalmat követő megtorlás öt kevéssé ismert ártatlan áldozatát is temessék újra, addig is, amíg valamennyi ártatlanul kivégzett személy végtisztességben részesítésére sor nem kerül.
Kérjük a hozzátartozókat, hogy a temetés megtartását kössék ehhez a feltételhez, éppen annak érdekében, hogy a kegyeleti gesztushoz ne tapadhasson további megalkuvás és hamisítás.
Úgy gondoljuk, hogy Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál, Losonczi Géza és Szilágyi József is csak így foglalhatja el végre a méltó helyét nemzetünk emlé-kezetében.
Budapest, 1989. április hó 29.-én
Független Jogász Fórum