Kedves Barátaink!
Egyre gyakrabban hallani lekicsinylő véleményeket a hazai átalakulási folyamatról. Elsősorban annak tempóját bírálják újabban, egybevetve a valóban robbanásszerű kelet-német és csehszlovák változásokkal. Elgondolkoztató, hogy a bírálatok nem egy esetben olyanok részéről hangzanak el, akik még néhány hónappal ezelőtt is túlságosan gyorsnak ítélték a hazai folyamatokat, elsietettnek a változásokat, túl radikálisnak egyes törekvéseket és szélsőségesnek azokat a megnyilvánulásokat, amelyekért szomszédaink esetében most lelkesednek.
Valószínűleg a demokratikus ellenzéki erők által vezérelt politikai átalakulás éppen annyira volt radikális, következetes és gyors ütemű, amennyire az adott körülmények között súlyos kockázatvállalás nélkül ez lehetséges volt. Az is kétségtelen azonban, hogy a kelet- berlini a és prágai eseményekből le kell vonni a következtetéseket: a kommunizmus nemzetközi pozícióinak meggyengülése folytán most megnyílt a lehetőség arra, hogy az átalakulási folyamat felgyorsuljon.
A visszamenőleg igazságtalan bírálatokból ugyanakkor kitűnik, hogy a sok ellentmondással terhelt (reformkommunista illúziók, német-német viszony) csehszlovák és kelet-német változásokat - azok gyorsasága mellett - azért érzik az emberek következetesebbnek a mieinknél, mivel ott nyomban napirendre került a felelősségrevonás, míg nálunk, a lassan két éve tartó átalakulási folyamat után is - különösen helyi szinten - azok ülnek az irányító - és maguknak kiváltságokat nyújtó - pozíciókban, akik felelősek a jelenlegi helyzetért. Az egyre súlyosodó megélhetési gondok hatására - az információk felszabadulása és a félelem fokozatos csökkenése mellett - a közhangulat radikalizálódik. Ez lehetőséget nyújt a kommunista rendszer gyors és következetes felszámolására és arra, hogy az emberek végre érzelmileg azonosuljanak a változásokkal, tevékenyen részt vegyenek a végrehajtásban. Ezért el kell távolítani a különböző szintű irányító pozíciókból azokat, akiket súlyos felelősség terhel az ország mai helyzetéért és meg kell fosztani őket mindazoktól a kiváltságoktól, melyek joggal irritálják a magyar társadalmat. Csak így várható el az, hogy a magyar nép elhiggye, hogy most végre valóban módja lesz saját hazájában saját életét élni, hogy valóban érdemes vállalni a közeljövő nehézségeit. És csak így lehet elkerülni a spontán felháborodás szülte - esetleg túlzó és igazságtalan - felelősségrevonásokat is. Nem megtorlásra, még csak nem is büntetésre van szükség, de megengedhetetlen, hogy a nemzetvesztő politika és a dilettáns gazdaságirányítás súlyos egzisztenciális következményei kevésbé sújtsák a felelősöket, mint azokat, akik semmiről sem tehetnek, akik nem haszonélvezői, hanem éppen hogy szenvedő alanyai voltak az elmúlt évtizedeknek. A Független Jogász Fórum nem térhet ki a hálátlan feladat elöl. A jövő Magyarországát határozhatja meg, hogy sikerül-e az igazságtételt túlzásoktól mentesen, közös jövőnk iránti felelősséggel, európai toleranciával, és a magyar nép természetéből adódó nagyvonalúsággal lefolytatni. Ennek jogi garanciáit sürgősen meg kell teremteni, hiszen - mindez csak jogilag rendezett keretek között lehetséges. El kellene kerülni a rosszemlékű igazolóbizottságok önkényeskedéseinek megismétlődését és a büntető eljárások sorozatát. Keressük közösen azokat a jogi megoldásokat, amelyek igazságos és méltányos, de egyben következetes eljárást tesznek lehetővé. Ezt a fontos problémakört javasoljuk megtárgyalni 1989. december 22-én pénteken, du. 5 órai kezdettel az ELTE Jogi Karán (Bp. V. Egyetem tér 1-3.), az I. emeleti II. sz. tanteremben tartandó tanácskozásunkon, ahol módunk lesz megbeszélni azt is, hogy tehet-e valamit a Jogász Fórum annak érdekében, hogy Közép-Európa népei - élve az egyedülálló történelmi helyzettel - végre ne egymás ellen acsarkodjanak, hanem közös érdekeik érvényesítésére összefogjanak.
Valószínűleg a demokratikus ellenzéki erők által vezérelt politikai átalakulás éppen annyira volt radikális, következetes és gyors ütemű, amennyire az adott körülmények között súlyos kockázatvállalás nélkül ez lehetséges volt. Az is kétségtelen azonban, hogy a kelet- berlini a és prágai eseményekből le kell vonni a következtetéseket: a kommunizmus nemzetközi pozícióinak meggyengülése folytán most megnyílt a lehetőség arra, hogy az átalakulási folyamat felgyorsuljon.
A visszamenőleg igazságtalan bírálatokból ugyanakkor kitűnik, hogy a sok ellentmondással terhelt (reformkommunista illúziók, német-német viszony) csehszlovák és kelet-német változásokat - azok gyorsasága mellett - azért érzik az emberek következetesebbnek a mieinknél, mivel ott nyomban napirendre került a felelősségrevonás, míg nálunk, a lassan két éve tartó átalakulási folyamat után is - különösen helyi szinten - azok ülnek az irányító - és maguknak kiváltságokat nyújtó - pozíciókban, akik felelősek a jelenlegi helyzetért. Az egyre súlyosodó megélhetési gondok hatására - az információk felszabadulása és a félelem fokozatos csökkenése mellett - a közhangulat radikalizálódik. Ez lehetőséget nyújt a kommunista rendszer gyors és következetes felszámolására és arra, hogy az emberek végre érzelmileg azonosuljanak a változásokkal, tevékenyen részt vegyenek a végrehajtásban. Ezért el kell távolítani a különböző szintű irányító pozíciókból azokat, akiket súlyos felelősség terhel az ország mai helyzetéért és meg kell fosztani őket mindazoktól a kiváltságoktól, melyek joggal irritálják a magyar társadalmat. Csak így várható el az, hogy a magyar nép elhiggye, hogy most végre valóban módja lesz saját hazájában saját életét élni, hogy valóban érdemes vállalni a közeljövő nehézségeit. És csak így lehet elkerülni a spontán felháborodás szülte - esetleg túlzó és igazságtalan - felelősségrevonásokat is. Nem megtorlásra, még csak nem is büntetésre van szükség, de megengedhetetlen, hogy a nemzetvesztő politika és a dilettáns gazdaságirányítás súlyos egzisztenciális következményei kevésbé sújtsák a felelősöket, mint azokat, akik semmiről sem tehetnek, akik nem haszonélvezői, hanem éppen hogy szenvedő alanyai voltak az elmúlt évtizedeknek. A Független Jogász Fórum nem térhet ki a hálátlan feladat elöl. A jövő Magyarországát határozhatja meg, hogy sikerül-e az igazságtételt túlzásoktól mentesen, közös jövőnk iránti felelősséggel, európai toleranciával, és a magyar nép természetéből adódó nagyvonalúsággal lefolytatni. Ennek jogi garanciáit sürgősen meg kell teremteni, hiszen - mindez csak jogilag rendezett keretek között lehetséges. El kellene kerülni a rosszemlékű igazolóbizottságok önkényeskedéseinek megismétlődését és a büntető eljárások sorozatát. Keressük közösen azokat a jogi megoldásokat, amelyek igazságos és méltányos, de egyben következetes eljárást tesznek lehetővé. Ezt a fontos problémakört javasoljuk megtárgyalni 1989. december 22-én pénteken, du. 5 órai kezdettel az ELTE Jogi Karán (Bp. V. Egyetem tér 1-3.), az I. emeleti II. sz. tanteremben tartandó tanácskozásunkon, ahol módunk lesz megbeszélni azt is, hogy tehet-e valamit a Jogász Fórum annak érdekében, hogy Közép-Európa népei - élve az egyedülálló történelmi helyzettel - végre ne egymás ellen acsarkodjanak, hanem közös érdekeik érvényesítésére összefogjanak.
Személyes részvételed fontos lenne, de ha mégsem sikerül, ezúton kíván Boldog Karácsonyt
Budapest, 1989. dec. 13.
a Független Jogász Fórum
választmánya nevében
Kónya Imre
választmánya nevében
Kónya Imre